Hétfői kalandunkat tárom a becses olvasóközönség elé! Mit is csináltok egy nap? - érkezik a kérdés az emberektől.
Hétfőn a hét elejének és sok más fontos dolognak néztünk elébe, két versenyzőnek még nincs oltása, az alkatrészekről semmi hír, ponyva hiányzik a kocsiról ….
Nemsokára dél, még 2-3 telefon. Hirtelen csörög a mobil: megjött a parancs, irány a Győri ÁNTSZ, vár a sárgaláz és a tífusz vakcina. Kocsiba be, gáz, cél: Győr!
Rozika (aki nem tudná a csudás autónk neve) elég lassú, ezért sok időnk volt ötletezni, átbeszélni, hogy mi van még hátra, mit kell intézni. Félúton eszünkbe jutott, hogy még nincs ponyvánk, ezért kis kitérőt tettünk egy ponyvagyártó cég irányába. Gyors árajánlat, méricskélés, majd közös egyezkedés után rendelés. Vissza az autóba - egy gonddal kevesebb - áltattuk magunkat.
14:30 - késünve beértünk Győrbe, kifogtuk a legnagyobb forgalmat, pár kereszteződés után megérkeztünk az ÁNTSZ-be. Még boldogan szálltunk ki a kocsiból, nevetgéltünk, meséltük a vicceket egymásnak. Belépve az épületbe a jókedv rögtön leült a szánkról. Egyből elirányítottak a Járványügyi Osztályra, ahol kérdőívet töltöttünk, majd jöttek az oltások, egyik a bal, másik a jobb vállba. Nagy szusz után folytatni kellett az utunkat, hiszen Pesten az alkatrészes nem vár, 18 órakor ő is bezár! Újra egy 2 és fél órás autókázás várt ránk, ahol megint csak okos öltetekkel tudtuk szórakoztatni egymást. Sötétben és özönvízszerű eső közepette érkeztünk meg Halásztelekre a Toyota szalonba. Közös ismerősünk türelmesen segített a szükséges alkatrészek megrendelésében, mint kiderült idén ő is jön Bamako versenyre. A munkaidő gyorsan eltelt a sok kaland és tanács közepette. Nemsokára 8 óra és még csak most indultunk vissza Pestre, majd vissza Sopronba. Bementünk a belvárosba vacsorázni, majd a kaja után erőt vettünk magunkon: irány Sopron! Rendkívül kellemes majdnem 2 órás zötykölődés után megérkeztük Győrbe, ahol a tankolni szerettünk volna, mert Rozinak nagyon porzott a tankja. Sajnos a benzinkút zárva volt, ezért nem tehettünk mást, vissza az útra és irány előre. Szerencsétlen mód Csorna előtt 13 km-rel az autó rángatni kezdett és leállt. Kifogyott a gázolaj. Mit volt mit tenni, vészvillogó ki, láthatósági mellény fel, benzineskanna kézbe, háromszög ki és neki a végtelennek benzinkutat keresni. Körülbelül másfél órás séta után megtaláltuk a közelebb lévő kutat, ahol végre tankolni tudtunk. Vissza kocsihoz, ami barátok közt is közel 1 óra volt. Séta közben átéreztük és lélekben felkészültünk, hogy mi vár majd ránk a sivatagban. Fél három felé újra járó motor mellett ültünk a kocsiban útra készen. Már csak bő egy óra és otthon vagyunk. Egy nehéz nap éjszakája - hallgattuk a Beatles-slágert átfagyva, álmossággal küszködve. Hajnali 4 után érkeztünk meg Sopronba.
