4 nap múlva ilyenkor már optimális esetben az olasz autópályákon fogunk hasítani. Nagyon közelinek tűnik az időpont, próbálunk hozzászokni a gondolathoz.

Az elmúlt egy hónap lényegében már nonstop a versenyről , egészen pontosan a felkészülésről szólt. Hajnalban keltünk, késő éjszaka feküdtünk le. Fő feladataink közé tartozott az autó felújítása, az adományok koordinálása, illetve a szponzorszerzés. Járgányunk alapos szerelésen ment keresztül: teljes futómű cserét hajtottunk végre, szinte minden kopó-forgó alkatrészt kicseréltünk, ezen kívül még rengeteg tennivaló volt. Adományok terén eddig körülbelül fél millió forint értékben gyűjtöttünk össze gyógyszereket, vitaminokat, ruhákat, írószereket, egészségügyi felszereléseket és persze sok-sok édességet. Még mindig várjuk a felajánlásokat, az utolsó pillanatban is fel tudjuk szállítani azokat Budapestre(bbnyme@gmail.com). Szponzorok tekintetében sikeresnek mondhatjuk magunkat: 15 nagy támogatónk van, akik több millió forint értékben szponzorálják egyetemi csapatunkat. Multinacionális vállalatok, régiós illetve helyi cégek, szervezetek mind-mind tagjai szponzori „gárdánknak”. Magánszemélyeknek is köszönettel tartozunk, akik valamit hozzá tudtak tenni a tervünk megvalósításához. Utóbbi listánk nagyon hosszú lenne, több oldalon keresztül írhatnánk. Nélkülük illetve az egyetem segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg ez a projekt, nagyon nagyra értékeljük támogatásukat! :D Bízunk benne, hogy mind az egyetem, mind a város illetve a megye hírnevét öregbíteni tudjuk utunk során, és sikeresen el tudunk jutni Bamakoba. 

Végezetül egy rövid történet: múltkoriban egy idős Úr megszólított minket az utcán, kérdezősködött a versenyről, illetve rólunk. A néhány perces beszélgetés meglehetősen viccesre illetve kötetlenre sikeredett, a végén már a képekről jól ismert „egyen kalapunkat” el akarta cserélni egy régi lódenkabátjára, annyira tetszett neki a fejviseletünk. Végül érthetetlen okokból nem kötöttük meg üzletet, azonban Ő nem sértődött meg, hanem a következő mondattal búcsúzott el tőlünk: „Humorotoknál maradjatok meg, és akkor minden rendben lesz!” Az mindenesetre látszott, hogy Ő már több mint 70 éve humorosan él, gondolkodik és boldog. A konklúziót nem akarom levonni, meghagyom a kedves olvasónak. Üdv.