Eljött a nap, amit már mindannyian nagyjából fél éve vártunk. Szombat reggel fél nyolckor a csapat, a család, a barátok és az egyetemi “delegáció” együtt vacogott a Felvonulási téren.
A soproni különítmény fél ötkor indult Budapestre, hogy részt vehessünk a rajtceremónián. A srácok már csütörtökön este felmentek, hogy pénteken időben be tudjanak állni a rajthoz, mivel az autók indítása szombaton a pénteki beállási sorrendben történt. Az autónk nagyjából a huszadik volt a rajtnál, ami azért is volt szerencsés, mert a hidegben nem kellett végig várni a sok indulót, ráadásul hamarabb nekivághattak a feladatoknak is.
De még mielőtt elindultak volna, volt egy jó kis logisztikai feladat. Egy utolsó nagy pakolást rendeztek, helyére kerültek a táskák, sátrak, élelmiszerek. Ezt a műveletet az m1 híradója meg is örökítette, hamarosan látható lesz a videók között. Az indulás előtt még gyorsan felvarázsoltuk az autót takaró dérréteg alá a kötelező szponzorok matricáit, amik majdnem Sopronban maradtak. 
Aztán egy gyors búcsúzkodás a rokonoktól, barátoktól, az egyetem képviselőitől és irány a rajtdobogó. Ott egy rövid bemutatást követően átvették a szombati feladatokat, majd egy hangos Jó szerencsét! kíséretében nekivágtak a 9000 kilométeres útnak Mali fővárosa felé.
A napi feladatok egy részét sikerült teljesíteni Várpalota környékén, majd a csapat úgy döntött, hogy a hátralévőket inkább kihagyja, mivel elég hosszú volt az út még az esti célig és így elsőre nehéz volt megsaccolni, hogy a telepakolt autóval majd mennyi idő alatt tudják teljesíteni a távot. Még egy gyors élelmiszerbeszerző boxkiállás egy bevásárlóközpontban, aztán a 8-as úton meg sem álltak a határig. Mi odáig kísértük őket. Lenyomtunk még egy gyors csapatértekezletet, megvolt a tankolás is és pilótacsere után érzékeny búcsút vettünk a csapattól, akik erősen integetve távoztak Ausztria irányába.
