UniversiTeam

Először a kapitány úrral sikerült beszélnem, de megszakadt a hívás, aztán az első tiszttel feleztük be a diskurzust.

A mai nap csak annyi feladatuk volt, hogy elautózzanak Nouakchottból Kiffába. Egy rövidebb földút kivételével végig aszfalton haladtak. Igazán két érdemleges történésről számoltak be. Az egyik, hogy az itinerben említett kődobálós gyerekekből nekik is kijutott, de szerencsére csak az autó ponyvás részét találták el. A másik, hogy áthaladtak Aleg városán, amitől nem messze 2007 decemberében lemészároltak egy francia családot. Ez volt a kiváltó oka annak, hogy nem rendezték meg a 2008-as Dakar rallyt. A fiúk azt mondták, hogy a történtek hatása még most is érződött a helyi lakosokon. Sokkal zárkózottabbak voltak, mint máshol. A várostól 10 kilométerre van egy emlékmű is az eset helyszínén, de mindenkit óva intettek attól, hogy itt megálljon, így a mieink is tovább hajtottak. Mauritániában egyébként több ezer katona vigyáz a Budapest-Bamako rally résztvevőire. Az éjszakai táborok körül vannak kerítve és katonák őrzik. Napközben pedig az utak mentén nagyjából 20 kilométerenként katonai ellenőrző pontok vannak fölállítva, ahol mindig le kell adni egy papírt a versenyzők adataival. Ebből tudják, hogy ha nem érkezik meg valaki a táborba, akkor melyik pontnál tűnhetett el.

A tegnapi szakasz kihagyása így utólag is jó döntésnek bizonyult. Az esti táborba ugyanis nem csak a versenyzőknek, de még a szervezőknek sem sikerült eljutni, pedig nekik nem is kell menet közben feladatokat megoldani. Úgyhogy a teljes mezőny a sivatagban éjszakázott. A mai napi verseny szakaszt pedig törölték is, hogy mindenki eljusson estére Kiffába. Megtudtuk a srácoktól, hogy a helyi üzemanyag minősége nem a legjobb, így a motor még a szerénynek mondható 79 lóerős teljesítményét sem tudja leadni, ami egy hosszabb és nehezebb szakaszon édes kevés. Ráadásul a homokvasak is elkoptak, így már nem kapaszkodnak meg rajta rendesen a kerekek. Több csapat is ilyen gyártmányt vásárolt, és ők is erre panaszkodnak. A gyengébb teljesítményű motorral és az elkopott homokvassal nem tudták volna kiszabadítani az autót, ha a keddi puha, homokdűnés szakaszon elássák magukat.

Már Kiffa környéke is inkább szavannás terület, de csütörtök reggeltől tényleg búcsút intenek a Szaharának és fás, bozótos szavannai területen folytatják a versenyt. Most már rövidebb etapok következnek. A szombati utolsó szakasz pedig már nem is mondható versenyzésnek. Akkor már csak az a feladat, hogy délelőtt 11-re beérjenek Bamakóba a célba. Ezeken a szakaszokon már nem az elakadásra kell vigyázniuk, hanem arra, hogy nehogy felboruljanak az autóval, vagy nehogy elüssenek valamilyen állatot, amiből elég sok kószál az utak mentén. Ez komoly problémát okozhat, hiszen előfordulhat, hogy az ottaniaknak  csak az az egy állat volt a megélhetésük forrása.

Tegnap este Meszjár Andris jelentkezett be a Corvinus Rádiónál, ezt a beszélgetést meg lehet hallgatni ITT.

Elmondta, hogy a marokkói-mauritán határon öt óra alatt jutottak át, ami kimondottan gyorsnak számít. Áthaladtak a két határ közötti 15 kilométeres elaknásított szakaszon, ami teljesen kihalt volt és csak a kiégett roncsokat lehetett látni az út két oldalán. A távolban pedig a mauritán zászló lobogott és a katonák már várták őket. 

Nouakchottban a tengerparton vadkempingeztek a túra kategóriában indult autókkal, valamint azzal a jó pár verseny csapattal, akik szintén kihagyták ezt a szakaszt. Itt tudtak mosni, feltöltötték az élelmiszer készleteiket és végre tudtak maguknak csinálni egy normális két fogásos vacsorát. A pihenőnap jó hangulatban telt a többi csapattal. Itt is együtt voltak a Hungaricumos Zolikával és Lacikával, akik az interjú alatt is viccelődtek a srácokkal. András természetesen említette, hogy kölcsönös a segítség a két csapat között. A Hungaricum Team is többször segített kihúzni a homokból a mi Toyotánkat, és mint egy korábbi bejegyzésben említettük, ők pótolták a srácok elveszett emelőjét is.

Az előző szakaszon még megoldották a feladatokat és a napot a Duna TV csapatával fejezték be egy tengerparti falu mellett. Elsősegélyt nyújtottak két helybélinek, valamint gyógyszereket és kötszereket adományoztak a falunak. Ők pedig cserébe vendégül látták a csapatokat többféle halból és polipból álló vacsorára. A Duna TV csapata kicsit bővebben is beszámol ezekről az eseményekről.

“A módosított útvonal csaknem háromszor olyan hosszú volt, mint az eredeti, ezért pár pontot ki is hagytunk, hogy gyorsabban haladjunk a cél felé. A Miki németektől szerzett trackjén viszont jelöltek egy újabb hajóroncsot. Ezt Misiékkel, Pistiékkel és a menet közben hozzánk verõdött egyetemistákkal meg is néztünk. A hajóból sajnos már csak néhány alkatrész maradt, de a fiúkat ez nem is zavarta annyira: úgy belevetették magukat az óceánba, mint a kisgyerekek. Közben jött egy helyi férfi is, aki néhány meleg ruháért (ekkor mar legalább 30 fok volt…) ígért nekünk halat. Kisvártatva visszatért egy nagy nejlonzacskóval, benne a frissen kiemelt zsákmánnyal. Kérdeztük, hogy megsütné-e nekünk, mire nem sokat habozott: egy régi hűtőrácsot körberakott kövekkel és alágyújtott a rőzsének. Még visszaszaladt valamiért a faluba, mi pedig elkezdtük csipegetni a halat. Amikor ismét felbukkant, valószínűleg úgy gondolta, hogy még nincs kész az ebéd, ezért a megkezdett szeletet messzire elhajította es egy másikat rakott a tűzre. Hozott polipot es lepényhalat is, majd egyre többen jöttek megnézni a faluból a “fehéreket”. Elkezdték mondani, hogy kinek mi a panasza és kérdezték, hogy tudunk-e segíteni. Az egyiknek az ujjában lehetett valami elszakadva: törés nem volt, de nem tudta mozgatni és nagyon fájt neki. Az egyetemisták csapatából Etivel nekiláttunk doktornõset játszani, vagyis bekentük izomlazító krémmel es bekötöztük a sérült ujjat. Egy másik fiúnak a lábában volt három hatalmas seb, ide már gumikesztyű kellett. Eti becsepegtette Betadinnel a sebet, én pedig steril gézlapot raktam rá, majd körberagasztottam. A megkezdett csomagot ott is hagytuk nekik, hogy később át tudják kötni. A séf egyébként a lakomáért cserébe ajándékcsomagot kapott, amibe fájdalomcsillapítót és vitaminokat is tettünk.”

Elmondták még, hogy nincsen semmilyen egészségügyi problémájuk. Nagyon vigyáznak a higiéniára, mert szörnyen szemetes minden. Európai szemmel megdöbbentő, ami ott van. Mindig kezet mosnak, fertőtlenítenek mindent, szedik a malária elleni gyógyszert. Szóval vigyáznak magukra és azt üzenik a szülőknek, hogy ne aggódjanak, nincsen semmi baj velük.